Kevesebb alvás, több hasi zsír

Csak az Egyesült Államokban a felnőttek több mint kétharmada tekinthető elhízottnak, de magyar lakosság esetében is ugyanennyi, legalább túlsúllyal rendelkező felnőttel számolhatunk.

Ez egy nagyon nagy egészségügyi teher és nagy kihívás az ellátó rendszernek. Az elhízás oki tényezője számos anyagcsere-rendellenességnek, például inzulinrezisztenciának, 2-es típusú cukorbetegségnek, a nem-alkoholos zsírmájnak, a szív- és érrendszeri betegségeknek és a rákos elváltozások kialakulásában is szerepe van. A túlsúly oka, a genetikán túl az, hogy keveset mozgunk és sokat eszünk.

A zsírszövet egyes testtájakon történő felhalmozódásának jellemzői a nemi hormonprofilokhoz, genetikához és az epigenetikai mechanizmusokhoz kapcsolódnak. Újabb bizonyítékok utalnak azonban arra is, hogy az alvásmegvonás is fontos szabályozója lehet ezeknek a folyamatoknak. Az Egyesült Államokban az alvászavarok körülbelül 70 millió embert érintenek, ami fiziológiai, pszichológiai és környezeti tényezők miatt jelentkezhet.

Az alvás ugyanis szabályozza az anyagcsere-funkciókat, beleértve az immun- és hormonális állapotot és az étvágyat is. Aki keveset alszik, éhes. Nem meglepő, hogy fontos szerepet játszik a testsúly szabályozásában, és az elhízásban.

Az alvás általános testtömegre való hatáson felül egy frissen megjelent keresztmetszeti megfigyeléses vizsgálat célja az volt, hogy átfogóan értékelje az alvás időtartama és az egyes testtájakon felhalmozódó testzsírtömeg közötti lehetséges összefüggéseket amerikai felnőttek körében. A kutatók az Egyesült Államok 2011-2012-es és 2013-2014-es Nemzeti Egészség- és Táplálkozásvizsgálati Felméréséből (NHANES) 5151 fő, 18-59 éves résztvevő (2575 férfi és 2576 nő) adatait gyűjtötték össze.

Eredményeik szerint az alvás időtartama fordított összefüggést mutatott a zsigeri hasi zsírtömeggel a vizsgált populáció összességében, valamint nemenkénti bontás szerint is. Tehát minél többet aludt valaki, annál kisebb mértékű zsigeri zsírfelhalmozódás volt megfigyelhető. Ez a hatás a napi ≥ 8 óra alvásnál érte el a platóját. Nem találtak azonban összefüggést a kar, a láb, a törzs és a bőr alatti hasi zsírtömeg esetében. Az alvás időtartamának a zsigeri zsírtömeg felhalmozódására gyakorolt hatása a neurohormonális egyensúlyhiánnyal összefüggő területeken zajló agyi aktivitás zavarával magyarázható.

Ezek az eredmények klinikai szempontból is igen jelentősek, mivel a zsigeri elhízás kifejezetten olyan anyagcserezavarokkal jár együtt, mint az inzulinrezisztencia és a 2-es típusú cukorbetegség, melyek növelik a szív-érrendszeri megbetegedések kockázatát is. A zsigeri zsírszövet növekedésének ellensúlyozására irányuló stratégiák tehát részben segíthetnek az anyagcserezavarok leküzdésében is.

A zsigeri zsír csökkentésére vonatkozó jövőbeni kutatásoknak és intervenciós programoknak az alvás időtartamát (és minőségét) is fókuszba kell helyezniük, figyelembe véve annak hatását a testösszetételre.

Forrás: Panagiotis Giannos, Konstantinos Prokopidis, Darren G. Candow, Scott C. Forbes, Kamil Celoch, Masoud Isanejad, Vanja Pekovic-Vaughan, Oliver C. Witard, Brendan M. Gabriel, David Scott: Shorter sleep duration is associated with greater visceral fat mass in US adults: Findings from NHANES 2011–2014, Sleep Medicine, Volume 105, 2023, Pages 78-84, ISSN 1389-9457, https://doi.org/10.1016/j.sleep.2023.03.013.
(https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S1389945723000990)